NEMZETKÖZI KERESŐ

 

DF .HU
- DELTA FORCE -

 

Különlegesek - A Delta Force
 
Hivatalos - és hosszú - nevén az Amerikai Egyesült Államok Hadserege Különleges Erőinek 1. számú Műveleti Osztagáról esik pár keresetlen szó a továbbiakban. Következik a Delta Force.

 

A számtalan kommandós könyv és akciófilm központi helyét elfoglaló, már-már a misztikum határát súroló különleges amerikai szupercsapat 1977. november 19-én alakult az USA-ban, First Special Forces Operational Detachement Delta hivatalos elnevezéssel. Keresztapja, kitalálója, kezdeményezője, első parancsnoka, egyszóval mindenese az amerikai Különleges Erők (Special Forces) ama Charles Beckwith nevű ezredese volt, aki a vietnami háborúban gondoskodott arról, hogy személye ne kimondottan az indokínai gyermekmondókák és altatódalok központi alakjává magasztosuljon.

 

Az ötletet Beckwith ezredes is a jó öreg Albionból lopta, még főhadnagyként: amikor 1963 májusában hazatér az angliai Herefordban, a brit SAS központjában eltöltött közel egyéves tanulmányútjáról, felnyírt frizurájú fejébe belefészkeli magát a gondolat: kell egy csapat az Államokban is...

Washington azonban kemény diónak bizonyul. A Fehér Ház és a Pentagon egyöntetűen vallja: az USA nem minősíthető a terroristák célpontjának, semmi szükség Beckwith hibbant ötletének megvalósítására. Telnek-múlnak az évek, elérkezik 1972, a müncheni Olimpia tragédiájával, majd 1976, az entebbei repülőtér eseményeivel, továbbá Mogadishu, ahol a (nyugat)német GSG-9 lép fel a túszmentő akciók színpadán... Szó szót, esemény eseményt követ, mígnem az akkorra már jócskán őszülő ezredes szűkszavú telefonüzenetet kap a Hadügyből: Col’nel, do it! A belső legendárium szerint maga Jimmy Carter szemelte ki a magasztos feladatra.

 

A toborzás azonban nehezen akar beindulni: a potenciális vetélytársak (a US Rangers és a valamikori „anyacég”, a Special Forces) titkos körlevélben tiltja el embereit az újonnan alakuló különítménybe történő jelentkezéstől. Az eredeti elképzelések szerint a Delta Force (a továbbiakban: DF) 1.200 (!) emberből állt volna, akiket négy személyből álló csoportokba, továbbá ezeket összesen 16 századba rendezték volna. Ezzel szemben 1978 közepére 53 önkéntes mondhatja magáról, hogy valódi Deltás. Számuk 1979 elejére 79-re, ugyanazon év őszére 99-re „dagad”. Kiképzésük olyan alapos (az újoncok egészen más kifejezést használtak...), hogy 1979 végére megkapják azt a minősítést, amelyet az USA-ban sem gyakran osztogatnak: „Bármikor, bárhol bevethetők.” – fogalmazza meg szárazon a kollektív minősítő lapon az akkori vezérkari főnök, bizonyos Edward C. Meyer tábornok, azt a fáradtságot sem véve magának, hogy legalább egy felkiáltójelet tegyen mondata után.

 

Úgy tűnik, az alkalom 1979 novemberében bekopogott a DF laktanyájának ablakán: a teheráni amerikai nagykövetségen 53 amerikai túszt ejtenek az iszlám fanatikusok. A srácok bizonyítani akarnak, s nem rajtuk múlik, hogy a Saskarom (Eagle Claw) művelet teljes fiaskóval zárul, mielőtt még elkezdődhetett volna: a levegőben – üzemanyagutántöltés  közben – összeütközik egy szállító repülőgép és egy helikopter. Robbanások, pánik, áldozatok (nyolc halott, négy súlyos sebesült)... Az akciót lefújják.

Beckwith fiai azonban nem az a csüggedős fajta. Tovább gyakorlatoznak, edzenek, és napról napra, hétről hétre jobbak lesznek. A nyolcvanas években több túszejtés, illetve repülőgép-eltérítés alkalmából készenlétben vannak, azonban bevetésre – talán éppen a sajnálatos irán malőr miatt – nem kerül sor.

Sikeres bevetéseikről – érthető módon – nem sok hír lát napvilágot. Hivatalosan annyit lehet tudni, hogy ’83-ban ott voltak Grenadában, ’89-ben Panamában, mindkét iraki háborúban, Afganisztánban, Szomáliában, és szinte bizonyos, hogy a kilencvenes években különleges feladatokat láttak el a délszláv térségben is. Ők képezték ki az FBI túszmentő egységét, továbbá azon dél-amerikai államok speciális alakulatait, ahol véletlenül nem kommunista-barát indiánok voltak az államfők. Egyes források szerint 1993. december 2-án egy DF-os mesterlövész tett pontot Pablo Escobar földi pályafutása végére, egy jól elhelyezett (a bal fülén bemenő, a jobbon pedig rögtön távozó) 7.62 x 51-es lövedékkel, amit egy SR-25-ös sniper-puskából lőtt ki. Ahogy mondani szokás, ezt a DF azóta sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó.

A létszámadatok természetesen nem nyilvánosak, de annyit lehet tudni, hogy napjainkban (ez egészen pontosan 2006-os adat, frissebb nekem nincs) a DF négy műveleti századból (squadron), valamint egy szakasznyi törzsből áll. A századok két-két, egyenként 20-24 fős szakaszra (troop) oszlanak, míg egy szakaszban négy (4-6 fős) raj (team) található. Nem kell programtervező matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: a DF jelenleg nagyjából kétszáz-kétszázhúsz katonával rendelkezik, ha nem számítjuk Chuck Norrist (mert ha igen, akkor kétszázmillióval). Az elmúlt 31 évben voltak már többen és kevesebben is; valami azt súgja, hogy a jövőben inkább többen lesznek.

Szervezetileg a haderőnem-közi katonai központ, az USSOCOM alá tartozó Különleges Műveletek Egyesített Parancsnoksága (Joint Special Operations Command)

 

 

részeként működik. Az önkéntes jelentkezők egy igen szigorú, fizikai és pszichikai szűrőket egyaránt tartalmazó vizsgasorozaton kell átmenjenek, melyek egyik célja, hogy kiszűrjék a túlságosan erőszakos és önző egyéneket. Ilyenekre ugyanis – az akciófilmek által sugallt imázs ellenére – a Deltánál nincs szükség. Állítólag.

Aki megfelelt az előzetes szűrésen (vagyis a jelentkezők 15-20 százaléka), a DF három kiképzőbázisának egyikén (a központ Fort Bragg – Kalifornia, az Uwharrie-hegység – Észak-Karolina, illetve Camp Dawson – Nyugat-Virginia) igyekszik bebizonyítani, hogy kiválasztása nem a véletlen műve volt. 19 héten keresztül tart a napi 14-16 órás gyakorlatozás, melyet joggal nevezhetünk eszelős szivatásnak. A jelöltek ejtőernyővel is ugranak, HALO és HAHO típusú technikával egyaránt. Megtanulnak továbbá mélytengeri merüléseket végrehajtani zárt rendszerű búvárfelszereléssel. Mesteri szinten elsajátítják az amerikai hadseregben használatos valamennyi lőfegyver, robbanóanyag és szúró-vágóeszköz, valamint a szemérmesen „nem-konvencionális eszközöknek” becézett egyéb tárgyak használatát. A Fort Braggben található kiképzőbázisuk közelében egy egész városkát építettek fel számukra, ahol az utcai és az épületen belüli harcászatot gyakorolhatják. Ugyancsak itt rendelkezésükre áll több repülőgéptípus életnagyságú modellje, az esetleges beavatkozások gyakorlására.

A többi különleges alakulathoz hasonlóan a nemek közötti egyenjogúság a DF laktanyájának ajtórésébe sem tette be kecses lábfejét (hogy nagyon finoman írjam körül azt a helyzetet, amely szerint a deltások a nőket számtalan helyzetben és beosztásban el tudják képzelni, de munkatársnak nem). Minden évben felbukkan egy-két szüfrazsett, aki ezt nehezményezi, de – hála Szent Teréznek, a Kisjézusnak, valamint az USA Alkotmánybíróságának – mindeddig eredménytelenül. Női DF-pólót már lehet kapni, de ennyi elég is az emancipációból.

Egy időben elterjedt, hogy létezik egy "Funny Platoon" elnevezésű alegysége, ahol nők is szolgálnak, de tudomásom szerint városi legendának minősült - vagy csak a srácok hülyítették ezzel a bevállalósabb csajokat a kocsmákban: Persze-persze, lehet hozzánk jönni dolgozni, milyen átkozott szerencséd van, a személyügyes őrmester országos cimborám,  csak hát... izé... jobban meg kellene ismernem téged, hogy ajánlani merjelek...

Nincs új a nap alatt.

 

Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy videójátéktól kezdve az edzőcipőig minden készült már Delta Force címmel, illetve típusjelzéssel, hogy a tényleg megszámlálhatatlan mozgóképes borzalmat ne is említsük.

Én csak azon csodálkozom, hogy az USA-ban - ahol mindent kőkeményen le lehet védeni jogilag, a kutyatáp összetételétől kezdve a megnyírt sövény alakjáig - hogy lehet nyakra-főre visszaélni a Delta Force szóösszetétellel..?

A DF egyik jellegzetessége, hogy gyakorlatilag nincs saját egyenruhájuk. Beckwith ezredes legényei ugyanis a ruházkodásban imádják az öszvér-megoldásokat: például tengerészgyalogos sapka, ejtőernyős zubbony, Ranger-csizma, olykor farmernadrág és pilótakesztyű. Felszerelésük pedig a mindenkori feladat függvénye: golyószórótól a dobócsillagig, éjjellátó készüléktől a házikészítésű petárdáig és a csavarhúzóig mindent fel tudnak használni. S nem csak rendeltetésszerűen.

A DF-tagok és családtagjaik valódi életvezetési legendával rendelkeznek, vagyis közvetlen környezetük nem tudja, hogy hol szolgálnak. Az mondjuk biztos elég nehéz lenne elhitetni a szomszédokkal, hogy John könyvtáros a kerületi nyugdíjasotthonban, vagy hogy Mike adószakértő a polgármesteri hivatalban, de Fort Bragg-ben biztos vannak kéznél ennél életszerűbb forgatókönyvek is. Forrás: lemil.blog.hu

Delta Force kommandó
(Operation Delta Force)  

színes amerikai-holland akciófilm, 93 perc, 1997

rendező: Sam Firstenberg
forgatókönyvíró: David Sparling
zeneszerző: Serge Colbert
operatőr: Yossi Wein
vágó: Henry Richardson, Omer Tal
 

szereplő(k):
Jeff Fahey (Lang)
Frank Zagarino (McKinney)
Rob Stewart (Sparks)
Joe Lara (Nash)
Ernie Hudson (Tipton)

Mozambik egyik ENSZ-laboratóriumát fegyveres terroristák rohamozzák meg. Mindenkit kíméletlenül lemészárolva sikerül megszerezniük az Ebola-vírus egyik újonnan felfedezett mutánsát és annak ellenszérumát. Lang parancsnok (Jeff Fahey) és csapata, a Delta kommandó kapja a parancsot, hogy szerezzék vissza az emberiséget halálos veszedelemmel fenyegető fiolákat. A különleges alakulat embertelen küzdelmet folytat a terroristákkal, ám egy baleset folytán a vírus mégis elszabadul.
Forrás: port.hu

Delta Force: Black Hawk Down - Team Sabre

A sorozat bár igen sikeresnek mondható (csak az első 3 játékból összesen több mint 3 millió eladott példány kerekedett – meg egy csomó illegális másolat), mégis elég kevesen nyomulnak a játékkal. Ennek egyik oka, hogy néhányan nem szeretnek reális játékokkal ügyeskedni (tudjuk, hogy a határ már nem olyan éles, mint régen a DF és a Quake 2 között, de érzitek remélem miről hablatyolok).

 

 

Másik oka, hogy a többjátékos rész néhány deathmatch, capture the flag és hasonló játékmóddal kimerül. Van még harmadik oka is, nevezetesen, hogy a játékhoz nem készíthető mod, de igazából küldetés is csak a játékkal adott térképeken alkotható. Negyedikként még felhoznám, hogy a játék nem poligon alapú 3D megjelenítéssel indult (bár általában zseni vagyok, de most ez éppen szünetel és nem jut eszembe a megjelenítés neve – de utánanéztem gyorsan, ghihi), hanem a Voxel Space 32 nevű endzsint használta. Ennek az volt a lényege, hogy nem nagy 3szögekből építette fel a terepet, hanem minden egyes pontnak (na jó nem pont, mert van minimális kiterjedése) megvolt a maga koordinátája. Az így kapott felületek (táj) részletes, és gyönyörű volt. Hehe. Messziről nézve. Mermármiért? Ezek a különböző magasságú hasábok közelről csúnyák voltak, ez mellett a 3D-s gyorsítás fejlődése (többek szerint sajnos) nem erre indult el. Tehát 3 részen keresztül maradt is ilyen csúnya a terep (na jó, kicsit javult, mert a hasábok alapterülete csökkent és így szebb lett a felbontás – tudtok még követni? J ).

 

 

 

Na de elég a múltból, jöjjön a jelen.

 

A Team Sabre kiegészítő lemez, tehát az alap Black Hawk Down (a továbbiakban hihetetlenül elmésen BHD) nélkül nem játszható. A játék lényegében komoly, látható változásokat nem „szenved” a peccs (igen, igen. Peccseléssel kezd a szentem feltelepülésnél), majd a kiegészítő-lemez installálása után. Két új küldetés-sorozatot kapunk (ami jobb mint 2 töltény-sorozat). A legutóbbi szomáliai helyszín után aktivitásunk egyik helye Irán, a másik maradjon titok (mivel per pillanat előttem is az – nah, milyen hiperaktív vagyok ma, gyorsan megnéztem: Kolumbia a másik színhely :D ).

 

 

 

Általában szétszedem a cikkben a játékokat hang, grafika, játszhatóság, meg egyéb szempontok szerint, ezt úgy megszoktam már, hogy következzenek most is eme témakörök.

 

Hang
 

Igazából ez az a rész, amivel soha nem volt gond a sorozat játékaiban, így hát (nagy meglepetésre) most is rendben van. Ide értem természetesen az összes fegyver hangjától kezdve a vízcsobogáson, a motorcsónak- és helikopterhangon keresztül a felettünk keringő (nem látható?) madarak hangját az összes zajt. Ez ötöst érdemel.

 

Grafika (már nem Gra Fika, mint régen, bár nekem akkor is tetszett…)
 

Igazából nem tudok vele kötözködni, ezért muszáj (van ilyen magyar szó egyáltalán?) dicsérnem. Amíg nem lesz Sztalkerünk. Addig elég szép. Szép a fák és a víz megvalósítása. Még mindig ügyesek a fiúk terep kivitelezésében is. Az épületek és a földi járművek textúrázása nem tetszett. Öregszem. Legyen négy-ötöd.

 

AI, magyarul MI (Mármint mesterséges (néha un)intelligencia)
 

Az ellenfelek Easy módban buták, de túl pontosan lőnek. Ez elég idegesítő volt számomra. Normal módban egy kicsivel többen vannak (szerintem), és sokkal szervezettebben jönnek.

 

 

Néha a társaink sajnos a mellett a láda mellett cövekelnek le, amit fel kell robbantanunk, de ettől eltekintve azt kell mondjam, a mesterséges intelligencia jól sikerült. Társaink több segítséget jelentenek, mint hátrányt. Ez egy elvárható alapszint manapság. Attól félek viszont, hogy a közeljövőben megjelenő játékok ezt a mércét (végre valahára) feljebb emelik, és akkor már el fogjuk ezt a szintet küldeni a sunyiba. Ha osztályoznom kéne, jelenleg egy négyes fölét adnék rá.

 

 

 

Küldetések
 

Az az igazság, hogy amit lehetett, a játékkészítő fiúk mindent kihoztak ezen a téren a lehetőségekből. A kommandósok mindig ugyanazt teszik: odamennek, szigorúan beleürítik az ellenfélbe a tárat, néhány jófiút megmentenek, a csúnya dolgokat felrobbantgatják, és mielőtt a fingjuk szaga eloszlana, már le is lépnek. Ezen nem lehet olyan nagyon sokat cifrázni. Betesznek még egy-két konvoj-kísérést, meg hajókázást és a téma végére is értünk. Minden tiszteletem az övék, hogy még a negyedik-ötödik játékukkal is lehet élvezetesen őrültködni. Legyen az osztályzat mondjuk egy négyötöd. Vagy ötös alá. A készítők részéről. A végeredmény mégis csak egy négyeske a téma korlátai miatt.

 

 

Felszerelés
 

Sajna a felszerelés sem sokat változott a sorozat játékaiban. A kötelező újítások megjelentek (fegyverekre tessék gondolni tisztelt nagyérdemű, amiből azért így is van összesen 24 féle), de semmi komoly újítás (Jelenleg újként 3 Heckler & Koch fegyver jelent meg. Az egyik egy mesterlövész Pista). Személy szerint én kétlem, hogy a Zamerikai Hadsereg (óriási inteligenciámmal kitaláltam, hogy ezt ezentúl ZH-nak fogom rövidíteni, bár lehet, hogy néhányan keverni fogják egy, a magyar felsőoktatásban rutinszerűleg használt csoportos agyi leépülést szolgáló tömeges szórakozási formával) legjobban felszerelt kommandója 5 éve ugyanolyan felszereléssel kolbászol a világban, de lehet hogy financiális gondjaik vannak. Bár én inkább arra tippelek, hogy már nincs olyan szoros együttműködés a játék készítői és a ZH (tudjátok, a zamcsi had) között. Járművek terén mindhárom közegbe (értsd: föld, levegő, víz) kapunk egy új járművet az eddigiekhez képest. Mondjuk érdemeljen ez egy négyeskét.

 

Tippek, Trükkök
 

Nincsenek (10 gombbal meg az egérrel végigtolható, ha az IQ-d egy kicsivel meghaladja a gombáét).
 

Hacsak annyi nem, hogy egy kicsi angol tudás kell, de igazából a következő küldetéscélok lefordításához szükséges csak. Akár szótárazható is az a pár szó.
 

Lőjetek pontosan. Tartalékoljátok a lőszert. És sose kezdjetek sárkánnyal.

(Vagy ezt egy szerepjáték-könyvben olvastam? Hogy is volt angolul? Ja igen: „Shoot straight. Conserve ammo. And never ever cut a deal with a dragon!” – Shadowrun proverb. Na de ezzel eltértünk a témától.)

Ezt a szakaszt nem osztályozom ugyebár.


Bocseszka csávókák, mégis adok egy tippszerű tanácsot, ha lehet, olyan 3-4 percenként mentsetek csak, mert a legtöbb küldetésben csak 3 mentési lehetőség (F5-ös gomb) van.

 

 

Multiparti
 

A gamma 31 (49) haveroddal tolható (gyk: 32-en összesen illetve 50-en, attól függ melyik weboldalat olvasom… mar-hajó), de mint már említettem a játékmódokból nincsen túl sok, ráadásul ami a játék alapelvéhez legjobban passzol (merthogy egy csapattal megy az ember behatolni ellenséges területre) szerintem, az a kooperatív küldetéstípus, na ez teljességgel hiányzik. Vagy legalábbis én nem találtam, de elhihetitek, hogy kitartóan kerestem. Hát egy kegyelem hármaskát bevések ide.

 

 

Summa Summarum

 

A játék kellemes, szódával elmegy. Legalábbis akiknek az előző részek tetszettek (legalábbis a Black Hawk Down), azoknak mindenképpen ajánlom, érdemes eljátszadozni vele. A sorozat méltó folytatása. Sajnos azonban meg kell említsem, hogy a Stalker, a Doom3, és a Halflife2 képeit elnézegetve azt hiszem, csak addig fogunk eljátszogatni vele, amíg ezek valamelyike meg nem érkezik végre a CD olvasóba. Az igazat hozzátéve én még addig se, mert végigjátszottam, és a multi rész érdektelensége miatt megyek is vissza a yó öreg Operéjsön Flespoint: Kold Vór Krízisz-emhez. Na, legyetek rosszak, és tessék valamelyik csontotokat eltörni síelés közben. Akkor ráértek a gép előtt ülni…
Forrás: gamekapocs.hu